Erzsébet-tábor
„Életemben egyszer voltam boldog igazán
Akkor is a két szememből könny hullott talán”
A negyedik és ötödik osztályos tanulók, egyszer biztosan boldogok voltak már igazán, s reméljük, még sokszor lesznek is! Mintegy hatvan tanulóval indult útnak május elején a negyedik osztály két tanítója: Makari Marianna, aki a nyertes pályázattal járó több hónapos munka koordinátora, és Kósáné Szakony Ágnes, valamint Rákosi Gabriella, az ötödik osztály osztályfőnöke, valamint Kósa Tamás kísérő, a nem is oly távoli Zánkai Erzsébet-táborba. A csomagok szállításában segítséget kaptak Salakta Pétertől, Gabi néni férjétől.
A tábor lehetőséget teremtett arra, hogy az ott töltött napokban, a sport és egészséges életmód, a környezettudatosság, a hagyományőrzés és a kézművesség, az önismeret és a közösségépítés programelemek mentén színes és változatos foglalkozásokon vegyenek részt a gyermekek. A programok mellett a napi ötszöri étkezés is finanszírozott az Erzsébet-táborok keretrendszerében, mindössze jelképes 1000 Ft összegű részvételi díj befizetésére volt szükséges gyermekenként. 
A diákok között többen akadtak, akik az utazások előtti megszokott izgalmon kívül, még azért is aggódtak, mert életükben először aludtak távol a szüleiktől, „egyedül”. Volt, aki ezt a mérföldkövet át tudta lépni, s bátor táborozóvá vált, de olyan is, aki ezúttal még nem vállalta az éjszakák „veszélyeit”. De minden nap újra eljöttek a táborba, hiszen a programok, a közös játék, a tábori lét számukra is csábító volt.
Vonyarcvashegyről indulva néhány órás vonatozást követően, a zánkai tábor vasútállomásáról Dottó-vonattal érkeztek a hatalmas komplexum fogadóépületébe, majd a regisztráció után elfoglalták a szállásukat. Szinte pillanatok alatt beilleszkedtek a 2500 diák alkotta közösségbe, s elkezdtek pörögni velük az események. Délután kutyabemutatón, este Dánielffy Gergely koncertjén vettek részt. Vele dalolták, a mottóvá vált dalszöveget: „Édesem megvan mindenem, De az utat, amit jársz, azt évek óta keresem.” Útkeresésnek igazán kiváló volt a következő nap, ami kicsit borúsan indult, de a három csoportra osztott vonyarci különítményt ez nem tántorította el. A sportos mozgást kedvelők megismerkedtek az izgalmas méta játékkal, a többiek közösségi játékokat játszottak, trambulinon ugráltak, állatmentő kalandot éltek át. Ebéd után pedig elektromos hajóval utaztak a Balatonon. Az esti programon legalább 2000 diák táncolt és énekelt együtt a „tesókkal” (egyetemista segítők), az éjszakába nyúló diszkóban. 
Bár mindenkit lenyűgözött a monumentális tábor szervezettsége, ellátottsága, de másnap el kellett hagyniuk a tábort.
Hazafelé még belefért egy kis játék a tapolcai Malom-tó partján, majd a hazaút lassan visszazökkentette őket a hétköznapok világába. Az együtt töltött napokban megélték a boldogságot és az örömkönnyeket, amiket az őket szeretettel váró szüleik ölelésében hullattak.
Kósa Tamás
