Határtalanul Székelyföldön 2025

Az utazásról Kocsis Laura 7. osztályos tanuló írt élménybeszámolót:

A Határtalanul program keretében nekünk, az idei 7. osztályosoknak is lehetőségünk nyílott ellátogatni egy határon túli területre, Erdélybe. A hat napos utazást rengeteg készülődés előzte meg, mind a szervezők mind a diákok részéről. Különböző kiselőadásokat készítettünk a kirándulás helyszíneivel kapcsolatban. Május 12-én, hétfőn elindultunk egy tizenhét órás útra, Tibódig, ahol a szállásunk volt.

Több nagyobb pihenőt követően, az első megállónk Nagyváradon volt, ahol a város székesegyházát néztük meg. Ezt a Királyhágó követte, ahol nagy meglepetésünkre összefutottunk a gyenesdiási hetedikes csoporttal, akik szintén „Határtalanul” kirándultak. Kicsi a világ! A második napon sajnálatos módon a parajdi sóbányába nem mehettünk be vízbetörés miatt, de helyette megtekinthettük az onnan elszállított sótömbök feldolgozását egy helyi ember jóvoltából. A legtöbb székely egy régi hagyományt megőrizve székelykapukat állít a házuk bejáratába. Egy ilyen székelykapu sor vezet Orbán Balázs, „a legnagyobb székely” sírjához, amelyet megkoszorúztunk. Mellette az úgynevezett mini Transzszilvániát (mini Erdélyt) tekinthettük meg, ahol Erdély nevezetesebb helyei voltak makettként elkészítve. A nap végét a Medve-tónál zártuk. Innen Farkaslakára vezetett utunk, ahol Tamási Áron szülőháza van. Itt is elhelyeztünk tiszteletünk jeléül egy koszorút. A harmadik napon először a Békás-szoroshoz indultunk, ezután elbuszoztunk a közeli Gyilkos-tóhoz, amely a tóból kiálló fa rönköktől veszélyes. De nemcsak a látvány nyerte el tetszésünket, hanem az itt készült híres erdélyi kürtöskalács íze is. Ezek után ellátogattunk Bethlen Gábor gyermekkori házába, ami inkább nevezhető várnak, mint háznak. Itt a múzeumot néztük meg. Utunkat folytatva a csíksomlyói templomhoz mentünk, ahol megsimogathattuk a „Szűzanya-lábát”, és kívánhattunk valamit. A helyi borvízforrás nevezetessége a gyógyító hatása. Következő, azaz a negyedik napon a reggelt egy városnézéssel kezdtük Székelyudvarhelyen, ahol megnéztük Áron püspök emlékszobrát és a szoborparkot, amit Emlékezet parknak is neveznek. 13 magyar király, író és más híres ember szobra tekinthető itt meg. Aztán a Székelyderzsi Unitárius Vártemplomba mentünk be. Ezután az egész kirándulásunkon talán a legjobban várt program következett, mégpedig az, hogy megmásszuk az 1801 méteres Hargitát. Egy darabig traktor vitt minket, ami mindenkinek nagyon tetszett, majd a maradék távot sétálva tettük meg. Sikeresen teljesítettük ezt a kihívást, és a hegy tetejéhez közeledve, még havat is láttunk. Fentről gyönyörű kilátás nyílott a Keleti-Kárpátokra. Az ötödik napon Borospataka felé indultunk, hogy megcsodálhassuk a gyimesi skanzen szépségét, és az ott lévő nomád életmódba is betekintést kaptunk. Végül, de nem utolsó sorban ellátogattunk az ezeréves határhoz, ahol a Trianon előtti Magyarország határa húzódik. Található ott egy vasúti őrház, amit 2008-ban újítottak fel. Egy rendkívül színvonalas előadást hallgathatunk meg a régi időkről. Az őrház melletti dombon 64 kopjafa van, amely az akkori nagy Magyarország 64 vármegyéjét jelképezi. Az utolsó napunk legfőképpen az utazásról szólt. Aradon álltunk meg még koszorúzni és megemlékezni az aradi vértanúkról.

Összességében nagyon jól éreztük magunkat, sok új információt kaptunk és olyan élményekkel gazdagodtunk, amelyeket nem felejtünk el. A szálláson lévő háziak nagyon kedvesen fogadtak minket, csak jókat mondhatunk róluk. Isteni ételeket kaptunk tőlük. Gyorsan eltelt ez az egy hét. Hálásan köszönjük a szervezőknek, a kísérő tanárainknak és a megbízható sofőreinknek, hogy mi is részesei lehettünk a pályázatnak, és ezáltal eljuthattunk Erdélybe.

Kisérők: Tamásné Hoszpodár Ildikó, Rákosi Gabriella, Stubán Árpád tanárok és Kenesei Jánosné pedagógiai asszisztens

Képgaléria: Határtalanul 2025 Székelyföld